Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szőlő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy, ô is csámpás barna gyöngy; a barázdák fölfüzik, a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos göröngy a kezem, ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik, gyenge csillag lehullik, s egy gyöngy lesz az ég megint, egybefogva szíveink.
1928. július 6.
|