Hajdanán a legtöbb székely faluban voltak gyöngyfűző asszonyok. Ezt abból is lehet gyanítani, hogy az egyik gyönyörű viseletdarabunkat, a női mellényt, a gyimesi tászlit, nemkülönben a fejrevaló pártát, a kászoni csepeszt gyöngyfüzérek ékesítik. Kilyénfalván – de nem csak ott – manapság is gyöngyös mellényként emlegetik. Talán nem véletlen, hogy épp e faluban Péter Julianna és lánya, Szidónia még manapság is foglalkozik gyöngyfűzéssel.

– Még a múlt század elején is lehetett vásárolni a falusi boltokban különböző színű, fekete, szürke, zöld és az arany színeiben játszó, csehországi üvegből készült gyöngyöket – mondják. Később porcelán, kerámia alapanyagú, újabban pedig műanyagból készült gyöngyöket forgalmaznak a rövidáruüzletekben – mutatja Szidónia az asztal fölötti kispolcon látható gyöngyök tömkelegét. A legolcsóbb kilója 800 000 lejbe kerül. (Ebből is következtethető, hogy bizony nem olcsó egy női mellény felgyöngyözése.) Formára háromfélét különböztetünk meg: hosszúkás, szalma alakú, kásaszemes apró és kagylógyöngy-utánzatokat. Egyetlen eszköz szükséges ehhez az időigényes munkához – jó tű, mellyel erős cérnára felfűzzük a gyöngyöket a geometrikus motívumok mentén, majd ezeket felvarrjuk a mellény derekára, a bársonyszegély fölé, a karöltő ívére szintén, hátára pedig három karcsúsító díszmintát rakunk fel. A gyöngyös pártát is tudjuk díszíteni, ismerjük annak régies változatát s az arra illő gyöngyös motívumokat.

Újabban a nyakékek, karkötők is divatba jöttek. Főleg a lányok, menyecskék körében keresett és igen közkedvelt a gyöngyös nyakdísz. Péter Szidónia az anyaországban sajátította el azok készítési módját, és az édesanyját is megtanította rá. Elmondása szerint kedvenc készítményei közé tartoznak az erdélyi gyöngygallér, úgyszintén a kalocsai és a sárközi mintákat utánzó nyakékek. Egy ékszerdobozt kotor elő, melyből kiönti a különböző formájú és mintázatú, akár bizsunak is nevezhető kész darabokat az asztalra. Létezik-e olyan hölgy, aki ellen bír állni a kísértésnek, s nem válogat kedvére ezekből a tetszetős ékítményekből?!

Péter Szidónia és édesanyja az utóbbi években szívesen tesz eleget a székelyudvarhelyi Artera Népművészeti Alapítvány, de más, hasonló szövetségek felkérésének, standjaikkal általában jelen vannak az általuk szervezett míves emberek sokadalmain, nem csupán megyénkben, de az ország határain túl is egyre ismertebbé válik nevük. Már olyan tanítványokkal is büszkélkedhetnek, akik tőlük sajátították el a gyöngyfűzés kiveszőfélben levő, sok türelmet és hozzáértést igénylő mesterségét. Az sem kis dolog, hogy a Román Népművészeti Szövetség tagjai között tartja számon őket. Legutóbb a budapesti Iparművészeti Múzeumban az általuk készített Rákóczi korabeliekhez hasonlító nyakékeket, karkötőket és fülbevalókat csodálhatták meg a látogatók. Nem kis büszkeséggel mutatják a múzeum igazgatósága által a nevükre kiállított elismerő oklevelet. A kiállítás színes katalógusában pedig ott láthatók az említett gyöngyékekről készült felvételek. Ezek után van okunk reménykedni abban, hogy újjáéled a gyöngyfűzés mestersége más székely falvakban is. S nem hullanak a gyöngyök a feledés hamujába, hanem ott ékeskednek a női mellényeken, a lányok, menyecskék, asszonyok nyakán, a tászlin, a fejkötőn, akár hajdanán.